Néha csak úgy leülök egy padra, és nézelődöm, azt látom, hogy rengeteg szürke ember, monotonan él, megy, kezében a telefonnal, talán majd egy másik lehajtott fejű ember fogja csak megállítani.
Szinte teljesen egyformák, mind ugyanolyan ruhában, hasonló színű, fazonú hajjal, ugyanaz a táska… Miért? Nem mernek mások lenni? Kinek akarnak megfelelni? Tetszenek maguknak? Szeretik magukat? Van saját véleményük, vagy mindig azt mondják, amit hallani akar a másik?
Nem tudom, csak gondolkodom. Vajon mitől félnek? Kirekesztéstől? Vajon mit néznek a telefonjukon? Tényleg ennyi üzenetük van? Vagy azt, hogy másoknak milyen az élete és vágyakoznak, hogy nekik miért nem olyan? Ugyanolyan életet akarnak maguknak, mint a másiké, vagy ugyanolyan ruhát, táskát, hajat, cipőt, ételt bármit, ezért nézik ennyire? Miért nincs saját életük?
Az igazi hősök, az igazán bátrak azok, akik mernek különbözni!
Valójában milyen vagy? Ez vagy te? Tényleg? Megjátszod magad, mert meg akarsz felelni valakinek, a barátodnak, a párodnak, a szomszédnak, a kollegádnak, a főnöködnek, bárkinek? Ne tedd! Ez csak egy álarc, amit minden reggel fájdalmasan veszel fel, és mikor hazaérsz a saját világodba, akkor pedig megkönnyebbülve hajítasz el.
Azok, akik melletted állnak, akik szeretnek téged úgy fogják ezt tenni, hogy nem kell hozzá az álarc, úgy vagytok jók, ahogy reggel ébredtek, amilyenek vagytok! Ne legyél a többivel egy szinten! Nézz rá… mitől jó? Mitől boldog? Boldog egyáltalán? Felfelé néz, előre néz? NEM! Lefelé néz és azt nézi mindenki, hogy a másik mit csinált! Mit tett már meg! Ez a múlt! Előre nézz, láss! Lásd meg önmagad a világban! A legtöbb ember most már csak a másikkal foglalkozik, azzal, hogy ki mit posztolt és neki milyen, mekkora és hogyan csinálja… szuper! Utánozzuk le! Miért kellene leutánozni?
Nézd meg mit változik a többi ember reakciója, ha holnap másképp öltözöl, másképp áll a hajad, és még többet is mosolyogsz, nem vagy feszült, mert nem zavar az álarc, mert végre önmagad lehetsz! Nem fogod a telefonod a kezedben folyamatosan, talán még le is halkítod! Na, ezen nagyon fognak csodálkozni! Nem vagy napra kész, nem láttad még, nem tudsz róla… te mást olvasol, mást látsz, előre nézel, tervezel és csodás vagy, mosolyogsz!
Ahhoz, hogy kitűnj, és különbözz, mert belőled is csak egyetlen egy van, ahhoz saját magadnak kell lenned! Hozz létre egy saját gondolkodásmódot, legyen saját véleményed, és merd kimondani! Tudod mekkora stressz az neked, hogy nem mered elmondani a véleményed?
Ne legyél sablon, ne foglalkozz másokkal. Gondolkodj el, hogy mit szeretsz ebben az életben? Mi az, amit nem szeretsz? Mi zavar téged? Tegyél ellene! Teremts egy olyan környezetet magadnak, amiben jól érzed magad. Ne engedd, hogy mások irányítsanak. Ez nem jelenti azt, hogy lázadónak kell lenned, csupán ne legyél bábu, akit mozgatnak.
Nagyon sokáig nem tudtam kimondani a saját véleményemet bizonyos helyzetekben, mert féltem, hogy megbántok vele valakit, sokáig törpe voltam és bólogattam sok mindenre. De ma már nem, inkább kiállok az elveim mellett, és erre büszke vagyok, aztán, hogy mások mit gondolnak rólam, az csupán az ő bosszankodásuk. Az ő bánatuk, nekik is el kellene gondolkodni azon, hogy ők mit tesznek azért, hogy nekik jobb legyen az életük. Nekem nincs sok barátom, de azok, akik mellettem állnak, legalább igaziak. Nem vásárolok drága helyeken, nem járok márkás ruhákban, a gyerekeim sem, de próbálok arra figyelni, hogy ne nézzek ki ugyanúgy, mint a többiek, akik szembe jönnek.
Emlékszem, hogy volt arra példa, hogy megjegyezték, hogy miért pink színű a téli kabátom! Azért mert ez vidám szín, és egyébként gyerekosztályon vettem, ott fele annyi az ára, unalmas színeket csak a felnőtt osztályon találsz. Aztán lehet mosolyogni, lehet belőle tanulni, én így gondolkodom. Sok mindenben másképp, mint a sablon, mint a divatos, mint a menő, mint a trendi. Nem vagyok trendi szülő, akinek a gyerekei a barátai, akinek a gyerekei önálló életet élnek. Én figyelem őket, nevelem őket, tanítom őket, és megfelelő időben, megfelelő ütemben és megfelelő módon fognak leválni rólam. Van bizalom és van tisztelet, ez alapkövetelmény itthon. De ez ma már szinte retrónak számít és ósdinak.
Sokan azt gondolják rólam, hogy befelé forduló vagyok, és nem szeretek beszélgetni senkivel. Ilyen vagyok. Nem kell mindenkivel beszélgetnem, megválogatom, hogy kivel szeretnék és miről szeretnék valóban érdemben beszélgetni. Sem időm sem energiám a trendi csevegésekre, mert az menő!
Nem nézek tv-t, csak ritkán a vetélkedőket, amikből valóban lehet tanulni, nem szeretem a tömeg filmeket, nem politizálok, nem szeretek moziba járni, szeretem a zenét, szeretem a csendet.
Haladj önmagad felé, és ismerd fel, ha álarcban vagy, ha tudattalan mintákat utánzol. A félelmek mögé kell nézned, hogy teljesen új szemszögből láthasd és megélhesd önmagadat!
Egyáltalán ki vagy te? Ha most egy jellemzést kéne adnod magadról, akkor mit mondanál? Félénk, visszahúzódó, kétbalkezes… ezek pusztán negatív gondolatok, melyek beépülek az agyadban, mert egyszer, vagy többször így jellemeztek. De ez nem te vagy. Azonban, ha folyamatosan ezeknek az identitásoknak felelteted meg magadat, akkor mindig olyan helyzetbe fogsz kerülni, amiben ezek még jobban beigazolódnak, és így éled le az életed mindaddig, míg fel nem ismered és rá nem jössz, hogy ez nem te vagy! Az önismeret ott kezdődik amikor rájössz, hogy mind az, amit hiszel magadról a környezeted alakított ki. Lásd meg azokat a mintákat, hogy ki nem vagy! Ezeknek a felismerése és elfogadása az út önmagadhoz!