Új év új élet?

Újévi fogadalmak, óévi tanulságok…

Ezt már mindenki megírta. Nem szeretném nagyon sablonosra venni, kicsit összefoglalom a gondolataimat arról, hogy mit változtam egy év alatt.

Nagyon sokat!

  • Két éve még nem hittem volna, hogy megkedvelem a jógát.
  • Egy éve már kapizsgáltam valamit, a jógáról, és annak jótékony hatásáról.
  • Ma már mindennap van 15 percem, amikor jóga gyakorlatokat végzek.
  • Két éve még nem hittem volna, hogy a szénhidrát nem hízlal. 
  • Egy éve már jóval több szénhidrátot ettem, mint előtte.
  • Ma már 60%-ban szénhidrát van a tányéromon és nem hízom meg tőle.
  • Két éve alig tudtam valamit, a táplálkozás és az egészség összefüggéséről.
  • Egy éve még kesze-kusza gondolataim voltak, rendet kellett tennem a fejemben a sok információval.
  • Ma már tudom, hogy a pozitív gondolkodás és a pozitív hozzáállás az alapja az egészségnek és a tudatos táplálkozásnak.

 

 

 

Rengeteget tanultam! A 2018-as végülis a tanulásról szólt számomra.

 

Nem csak arról, hogy az elmúlt évben 12 könyvet olvastam el a gondolkodás és a táplálkozás témájában. Összesen 32 előadást hallgattam meg nálam okosabb, tanultabb emberektől. Összesen 3 továbbképzésen voltam, de a könyvek és az előadások szerintem sokkal hasznosabbak voltak.

A sok olvasás és előadás hatására úgy éreztem még többet szeretnék tudni és ezt hivatalossá akarom tenni. Ezért elkezdtem a természetgyógyász iskolát, melyben az egészségügyi és a természetgyógyász alapmodulokat egyszerre tanulom. Először az egészségügyi modulból tervezek az ÁEEK követelményei szerint vizsgákat tenni, majd a természetgyógyászatiból, és végül egy szakmai tanfolyamra szeretnék jelentkezni.Ez jelenleg heti 50 oldalnyi jegyzetet jelent, heti 5-6 óra online előadás meghallgatását, továbbá 20 oldalnyi feladatlapot. Van mit csinálnom!

Mindennap hallgatok 5-10 percben meditációs zenét, és közben igyekszem a mostra, a jelenre koncentrálni. Ez a legnehezebb feladat, mert mindig elkalandoznak a gondolataim.

Miért teszem mindezt? Mert a mellékvesét támogató projektem 2018 második felében kezdődött. Egyértelműen vettem észre jeleit annak, hogy elfáradtam, túl sokat vállaltam, túlpörögtem és a pihenésnek hívott tevékenységem nem pihentet, csak saját magamat verem át ezzel a szóval, hogy „pihenek”. Akik edzettek velem régebben, tudják jól, hogy sokszor volt az a mondat: „akkor most pihenésképpen egy kis bicepsz, vagy egy plank jöhet”. Pont ezt alkalmaztam a mindennapjaimban is.

Nyitottam egy életmódirodát, ennek annyira megörültem, hogy van, hol fogadni a pácienseimet, van egy munkahelyem, hogy bejártam oda dolgozni is, nem csak akkor amikor ügyfél jött konzultációra, hanem állandóan ott voltam, közben azt mondtam magamnak, hogy ez szuper jó, hogy ott dolgozom és itthon már nincs munka. Aztán mégis csak lett itthon is munka, és az irodába is dolgoztam. Visszatértem az eredeti valós munkahelyemre, itthonra, és inkább egyre kevesebbet mentem be. Mi történik velem? Mit csinálok? – gondolkodtam.

Elfáradtam! Már fájt a kezem, már fájt a vállam, kerestem az okokat, nem találtam, vagy nem akartam látni, nem akartam észre venni a fáradtságot. Már azon törtem a fejemet, hogy abba hagyom a délelőtti csoportos órák tartását és azt az időt magamra fordítom. Nem tettem, és milyen jó, hogy nem tettem! Úgy éreztem, hogy nem az a megoldás, hogy lemondom az órákat és helyette majd el fogok járni reggelente futni, mert ismerve magamat ez lett volna belőle. De akkor hol a megoldás?

 

Bejelentkeztem orvosokhoz góc kutatásra, de míg az időpontokra vártam, addig elkezdtem a mellékvese támogató projektet. Ebbe tartozott a táplálékkiegészítők beszerzése és rendszeres bevétele, ugyanis hajlamos vagyok kihagyni, a napi kötelező 15 perc jóga, a napi 5-10 perc meditációs zene segítségével az agy kikapcsolása, a kevesebb futás, a kevesebb súlyzós edzés, a több olvasás, a kevesebb pc és iphone képernyő, a több minőségi idő a szeretteimmel. Az orvosok közben persze semmit nem találtak. A csukló fájásom is kezdett megszűnni, a vállam fájdalma teljesen elmúlt. Így hoztam azt a döntést, hogy sokkal több időt fordítok magamra. Átvariáltam a naptáramat, beálltam arra, hogy csak akkor megyek az irodába, ha konzultáció van. Maradok az itthoni munkánál. A gyerekek itthon vannak, és félfüllel hallom őket, mert ez megnyugtat. Jobban volt időm mindenre, magamra is. Nyugodtan intéztem a saját életemet is. Gyakoroltam tovább a lenyugtató projektemet. Ez nem egoizmus, vagy önzőség, ez pont azt jelenti, hogy fontos vagyok saját magamnak, hogy ha én nem vagyok fontos magamnak, akkor mégis mit várhatnék az élettől. 

Miért is kellett ez a mellékvese támogató projektem? Kevés a jól étkezés ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Hiába eszem most már két éve a típusomnak megfelelően és semmiben nincs hiányom,nem szenvedek és jóllakom, ez még nem elég. Ha a gondolataim nem elég jók, nem elég pozitívak, akkor kifáradok. Elindítanak a rossz gondolatok, vagy a semmilyen gondolatok egy olyan lavinát, mely kimeríti a pajzsmirigyünket, felborítja a homeosztázist, ingadozni fog a vércukorszintünk, azaz jön a farkaséhség, az édességutáni vágy, ami sokszor leküzdhetetlen, én is beleestem, amikor az év második felében nagyon kimerültem. De ezzel csak tovább rontunk a helyzeten.

Időben észre kellett vennem, ami meg is történt, valamint cselekednem kellett. Rengeteg pozitív gondolkodást tanító előadás, könyv következett. Olyan önbizalom fejlesztő, pozitív szemléletű, jó gondolkodású cikkeket olvastam el többször és a könyvekben kapott feladatokat megoldottam, hogy sokkal jobban kezdtem érezni magam. Nem hagytam ki a jógákat, elmentem hangtál kezelésre, masszázsra, szaunázni, kiültem a tópartjára beszívni a levegő illatát, hallgatni a víz zubogását, hallgatni a fák susogását, a madarak csicsergését a békák brekegését, a teraszon dolgoztam és tanultam… minden olyat tettem, ami nem pörget és jól eső érzéssel tölt el. Nem is hittem el sokszor, hogy ez valóban én vagyok.

 

Amikor végre beálltam a jóra, akkor jött, hogy a Matyinál kiderült a tej- és gluténérzékenység, mely újabb feladatok elé állított. Még több otthoni főzés, sütés, és komoly beszélgetés a táplálkozás fontosságáról egy kamaszodó sráccal, akit ez nagyon nem érdekel. Újra rendeztem a soraimat, beálltam a minden másnapos sütésre és főzésre. Bele illesztettem pluszba az eddigiekbe.

Azt hittem össze fogok rogyni és nem fog sikerülni – ez volt az első reakcióm. De egy éjszaka után rájöttem, hogy miért kaptam ezt az univerzumtól. A Matyi egy sportoló szeretne lenni, olimpiára akar menni, imádja a judot, de képtelen voltam neki anyukájaként egészséges étkezésre állítani. Kellett hozzá ez a rögtönzött vizsgálat, hogy most van egy papír, amit lobogtathatok neki és ezért már hajlandó jobban étkezni.

Sikerült ezt a feladatot is elfogadnom, beillesztenem a mindennapjaimba. Jól éreztem magam attól, hogy végre a gyermekemnek is egészséges ételeket adhatok. (eddig is adtam, de nem fogadták el!)

Az év vége felé egy kedves barátom jegyezte meg, hogy nagyon sokat változtam, más a kisugárzásom, talán még a hangom is megváltozott. Annyira jó volt ez a megerősítés, annyira sok erőt adott! Ezért számít az, hogy van valaki, aki figyel rád, aki visszajelez. Nekem valahol titkon egyébként ő a kis visszajelző tükröm. Sokat segít ezen a területen.

Tanulság az elmúlt évből? Vedd észre, hogy nem érzed jól magad és cselekedj!

Hogyan tovább az új évben?

Biztos, hogy nem adok lejjebb ezekből a szuper tevékenységeimből. Egész más lett mára már fontosabb az ételek grammozásánál. Nem mérem, de tudom, hogy mit eszem. Szinten mindennap ugyanaz, vagy hasonló a menüm, nem görcsölök rá az étkezésre. De ragaszkodom ahhoz, hogy időt szakítsak az edzések mellett a jógákra, a meditáció gyakorlására. Nem könnyű a meditáció, a relaxáció egy szimpatikus idegrendszeri dominanciával rendelkezőnek. Igyekszem az egyensúlyra törekedni.

Karácsony előtt rendeltem meg egy könyvet, ami segít a meditáció gyakorlásában. Bízom benne, hogy ha kivégeztem a könyvet, akkor segíthetek nektek is majd egy-egy rész kiragadásával. Bele fogom építeni az életmódváltó programomba azt is, hogy mentálisan segítsek nektek megváltozni. Melyek azok a fontos lépések, amiket bevezetve az életetekbe tudtok majd több időt szánni magatokra, s ettől kiegyensúlyozottabban tudjatok élni.

A csoportos órák mennek tovább, a táplálkozási és életmód-tanácsadás megy tovább, mennek tovább a fogyiklubbok, és a természetgyógyász képzésen legjobb tudásom szerint szándékozom vizsgákat tenni.  Vannak terveim, hogy melyik szakmát választom, de majd addig még egy év tanulásnak biztosan el kell telnie, akkor fogok erről végleges döntést hozni.

Szeretnék minél több embernek segíteni abban, hogy megtalálja Önmagát, szeretni tudja önmagát, boldogan és kiegyensúlyozottan éljen. Szeretném átadni a tapasztalatomat, a tudásomat nektek, akiknek erre szüksége van. Akik úgy érzitek, hogy készen álltok a változásra. Időbe telik elérni az álmokat, de tenni kell érte, mert megéri.

Nekem ez nem volt álmom, jött magától, sodor az ár magával. Kinyíltak sorra az ajtók és én beléptem rajtuk, nem álltam meg egyik szobában sem. Lépj be te is, hogy meglásd a csodát! Továbbra is be fogok menni a nyitott ajtókon, ki tudja mi vár ott rám!

Ma Matyi úgy jött haza a suliból, hogy ez a zsemle nagyon finom. Küzd még a pékség és a KFC illatával, de komolyan vesz és mivel látja az eredményeket, betartja a diétáját.

Nem hiszem, hogy lehetne ennél jobb!

 
 

„Az majdhogynem természetes, hogy az emberek kifogásokat keresnek, mielőtt valami újba kezdenének. Nagy különbség viszont, hogy hajlandó vagy-e tenni is azért, hogy változás álljon be az életedbe, vagy inkább ragaszkodsz a negatív hiedelmeidhez”.