Tanulj meg az árral szemben úszni, tanulj meg a vízen fennmaradni és lebegni, akkor nem lesz szükséged az úszógumira!
Az emberek nagy része, köztük a régi énem is, mindig azzal foglalkozik, hogy mit gondolnak róla mások. Vajon elítélik-e őt egy meghozott döntésért? Miként vélekednek róla cselekedetei miatt? Azt mondjuk erre, hogy engedd el és élj tovább, ne nézz hátra és így tovább. De ez nem könnyű, sőt nagyon is nehéz. Sokkal nehezebb az életmódváltásnak ez a része, mint egy étrendet tartani.
Amit én gondolok zárójelben, hogy azok, akik így elítélik embertársukat olyan döntések, tettek miatt, melyek őket egyáltalán nem is érintik, azaz semmi közük hozzá, azoknak elsősorban saját magukkal van gondjuk.
Beszélgettem ma egy barátommal, akinek akadtak gondjai.
Mi történt? Irányt mutattam, támogattam, meghallgattam, együtt gondolkodva megoldást találtunk és végül rájött saját magától a megoldásra! Bízom benne, hogy ez a beszélgetés segít neki valóban abban, hogy elhagyhassa az úszógumiját és sikerül a napi meditációjában egy kicsit lebegni a vízen.
Aztán úgy folytatódott, hogy kinyomoztuk, mi az ami miatt védekezésben van a teste, mi az, ami őt bántja, de nem is veszi észre. Rájöttünk, kielemeztük, átrágtuk.
A végső megoldás akkor született meg, amikor úgy fejeztük be a beszélgetést, hogy visszatértünk az elejére „Jó, jó, de akkor már csak ettől az úszógumitól kéne megszabadulnom!”
Erre mondtam én azt, hogy „Akkor nem lesz szükséged úszógumira, ha megtanulsz úszni, akár árral szemben is úszni!”
Erre ő: „Vagy csak úgy lebegek a vízen, azt jól tudnám vizualizálni!”
Mi történt? Irányt mutattam, támogattam, meghallgattam, együttgondolkodva megoldást találtunk és végül rájött saját magától a megoldásra! Bízom benne, hogy ez a beszélgetés segít neki valóban abban, hogy elhagyhassa az úszógumiját és sikerül a napi meditációjában egy kicsit lebegni a vízen.
Próbáld meg te is, hogy a nap 24 órájából 10 percet arra szánsz, hogy kicsit magad legyél, figyelj a belső hangodra, és vizualizálva, behunyt szemmel elképzeld, ahogy háton fekve lebegsz a vízen. Ebben a pár percben jól fogod magad érezni és ekkor a testedben megszületik egy belső egyensúly, ami egy öngyógyító folyamat. Ehhez nem kell betegnek lenned, nem erről van szó, hanem a lelki békédről, arról, hogy el tudod képzelni, milyen úgy az élet, hogy te jól érzed magad. Mivel ebben az állapotban a testednek jó, folyamatosan arra fog törekedni, hogy újra ezt érezze. Rendszeres gyakorlással egyszer csak azt fogod észre venni, hogy valóban úgy élsz, mintha lebegnél a vízen, és a dolgok csak úgy áramolnak körülötted. Ha megerősödsz, akkor árral szemben is fogsz tudni úszni
Sok sikert hozzá!
Személyesen is beszélgethetünk, elérhetőségeimen tudsz időpontot kérni:
Telefon: 06203313171 (viber is)
E-mail: ideirj@mozduljanyu.hu