Gyakran történik meg velem, hogy amikor összetalálkozom valakivel, azt mondja nekem: „El akartam már menni hozzád!”
„Tényleg és miért nem tetted még meg?!” – ezt persze csak gondolom, de közben nem is mondok semmit.
De elmondom most neked, hogy mi történik veled akkor, amikor csak akarsz valamit, például eljönni egy konzultációra, amikor el akarsz kezdeni végre edzeni, vagy el akarod kezdeni az egészségesebb életmódot.
Halogatnak az emberek, minden téren, a legtöbben – és már most leszögezném – a tisztelet a kivételnek, és ők ne is olvassák tovább!
Először a legfőbb indok, az, hogy nincs rá ideje, nincs hozzá segítsége, egyedül ő nagyon kevés ehhez. Ezért a könnyebben kivitelezhető utat választják, ami nem az, amit eredetileg elterveztek, csak majdnem olyan. A valódi terv nem valósult meg, arra azt mondják, hogy majd ezután jön. Igen, de mikor?
Kérd a segítségem, nem leszel egyedül a feladathoz!
Félnek a kudarctól, nem hiszik el magukról, hogy meg tudják csinálni. Az önértékelési probléma amúgy is fennáll a legtöbb embernél. Az önértékelés lelki fájdalommal is jár, azaz folyamatosan rosszul érzi magát és stresszel, ami megbetegít, így még tovább gyengül. Valószínűleg nem mostanában lesz az, hogy megvalósítja terveit. Fontos lenne a lépésről lépésre haladás, a rövid távú célok kitűzése, mely tovább motiválna mindenkit. Az életmódváltó programjaim erre alapoznak.
Mivel nem szeretne kudarc élményt, ezért azonnal a tökéletességre törekszenek, mindig úgy érzik, hogy sosem elég jók. Az étkezési naplókhoz írt kísérő levelek többsége úgy kezdődik „Ez a hét sem lett a legjobb…” Ki kérte, hogy legyen a legjobb? Elégedetlenséget generál az ember saját magának. El kell tudni fogadni, hogy az adott helyzetben itt ennyire vagyok képes, és az elég. Tehát megadom a lehetőséget magamnak a tovább fejlődésre. Nem hagyom abba, mert nem vagyok tökéletes, és halogatom majd arra az időre, amikor majd tökéletesen fogom tudni csinálni, hanem miközben teszem a dolgom, tanulok és fejlődök. A 4 hetes után-követésnek ez a lényege, hogy megtanulod 4 hét alatt, vagy 8, 12 hét alatt, hogyan kell úgy étkezni, hogy azt táplálkozásnak tudd nevezni.
Amikor megkapják az életmód- és táplálkozási ajánlást, amihez jár az egy órás konzultáció is, akkor hirtelen akkora falatnak tűnik ez az egész életmódváltás, hogy persze, hogy nem tudják, mi is legyen az első lépés. El sem tudják hirtelen képzelni, hogy mikorra érnek a végére, mikor látják majd azt, hogy a mérleg kevesebbet mutat. (még mindig a mérleg a fontos!?) Még nincs is meg minden liszt, amiből péksütit fog sütni, mit fog enni holnap!? Az egész egy nagy kesze-kuszaság. És elönti az az érzés, hogy „én ezt nem tudom megcsinálni… Elteszem az anyagot egy későbbi időpontra, amikor majd azt fogom érezni, hogy elég vagyok ahhoz, hogy megvalósítsam az egészséges életmódomat.”
Az életmód nem egy lépés, hanem több kis lépésből áll. 8 éve kezdtem el életmódot váltani, folyamatosan újabb és újabb szokásokat hozok, és hagyok el olyanokat, melyeket az elmúlt 8 évben újként vettem fel, ma már régi és nem odaillőnek érzem. Az után-követéseknek az a lényege, hogy megtanuld a lépésről-lépésre elvet, azt, hogy nem kell tökéletesnek lennek, hogy nem három hónap alatt leszel egészséges, amikor azt 20 év alatt rontottad el.
Tudod az jut eszem, hogy veszel egy régi roskadozó házat egy telken, és szeretnél helyére egy újat, szépet, amiben szívesen élnél. Hogy hozod létre? Mindennap egy kicsit dolgozol vele, de haladsz, szépen lebontod, megcsinálod az újnak a helyet, és ahogy le felé bontogatsz, mindig valami új jön a helyére. Egy ház szinte sosem lesz teljesen kész, mindig tudsz vele dolgozni, mindig van munka vele. Karban kell tartani, ki kell takarítani, fel kell újítani, csinosítgatni. A tested a házad!
Ne hagyd, hogy úgy múljon el az életed, hogy nem tettél sok-sok apró lépést azért, hogy elérd az álmodat, legyen az bármi.
A halogatásoknak lehet komoly következménye is. Ha nem lépsz és csak topogsz, halogatsz, előbb utóbb lyukas lesz a tető a fejed felett, beesik a padló a lábad alatt, rád omlik a fal.
És most jöjjenek azok, amiket mondanak az első mondat után, azaz, hogy „El akartam már menni, hozzád, mert…”
– olyan sokat fáj a fejem, és nem alszom jól
– állandóan ennék, nem tudom mi az oka
– mindent betartok (?!) és még sem fogyok
– az elmúlt évben tíz kilót híztam
– fáradt vagyok, nincs kedvem semmihez
– csak a munka, a gyerekek, a család, de magamra sose figyelek
– mióta nem járok tornázni, annyira nagy a hasam
… ezek mind kialakuló betegségre utaló jelek!
Lépj egyet, és hozd meg a döntést, aztán tegyél érte, keresd meg azt, aki melletted áll, segít majd neked, higgy magadban és menj végig az úton, ahol mindig lesz egy újabb ajtó, amit kinyithatsz!
Nincs határidő, nincs sose vége, csak te szabod meg magadnak, hogy mit és mikor teszel az egészségedért. De ha mindig vannak fontosabb dolgokat, akkor csak a remény marad, hogy ezek a tüneteket egyszer csak maguktól elmúlnak. Talán elmúlnak, talán nem múlnak el, talán jönnek újabb tünetek is hozzá.
Sebeők Sarolta – táplálkozási szakértő