A hullámvasút neve: covid

Mi jár a fejemben?

Jelenleg az, hogy 8 hónapja egy hullámvasúton ülök. Először zuhantam lefelé, majd jöttem vele felfelé, majd megfáradtan lassan lefelé, aztán hirtelen megint fel… és most megint a lejtőn.

Azt, hogy mikor jár le a hullámvasút jegyem, még nem tudom. De már azzal is megelégednék, ha csak úgy menne folyamatosan se túl magasan, se túl alacsonyan, csak úgy egyenes úton, néha kanyarogva.

A rendszer, ami ezt a hullámvasutat működteti, vagy irányítja… hát nem a legjobb, de ez van. A biztonsági öv laza, néha úgy érzem, hogy ki fogok esni. Mondhatnám, hogy nem így kellett volna megépíteni a síneket hozzá, vagy stabilabb kocsi kéne, esetleg erősebb biztonsági öv, hogy én és a többi utas jobban érezze magát. Most ezt nem érzem.

Tudod, emberekkel dolgozom évek óta, de megint elveszik őket tőlem, őket, akiknek az energiát adom, akikkel együtt küzdöttem minden edzésen, és győztük le a fájdalmat, majd dolgoztuk fel a az izomlázat.

Látom az embereken a bizonytalanságot, a keserűséget, azt, hogy fáradtak, ingerültek. Nehezen igazodom ki rajtuk. Sose lehet tudni, hogy kihez milyen hangon szóljak, mert nem tudom a reakciót. Hiszen ők is ezen a hullámvasúton utaznak, és nem tudni, hogy ők hogy érzik magukat, éppen jól, éppen a lejtőn, éppen egy kanyarban a lendülettől felpezsdülve, vagy nagyon kapaszkodva, hogy ki ne essenek…

Ebben az utazásban jól esik egy ölelés, egy mosoly, egy kedves üzenet, egy gesztus, bármi, ami pozitívan hat a másikra, és ezáltal mi magunk is energiával töltődünk fel. – mellesleg ez ma nekem meg volt, egy régi kollegámmal sikerült #fckcovid módon összeölelkezni –

Bár az elmúlt napokban én is borzasztó voltam, mikor beszóltam egy bolti kasszásnak, hogy bizony kapkodja már magát, hogy minél előbb szabadulhassak a maszkomból, ami szabálytalanul lecsúszik – hogy levegőhöz jussak. Persze utána sajnáltam őt, mert nem tehet róla, hogy én utálom a maszkot, meg ezt az egész vírusmizériát, és a rengeteg embert tömörülni a bevásárlóközpontban. Menekülni akartam onnan, ő pedig csak a dolgát végezte!

Az, hogy ha picit magunknak meghúzzuk ezt a biztonsági övet, ha tartjuk magunkat a kanyarban, és az egész hullámvasút menetet végig sikítozzunk, jókat kacagunk, attól még tudom, hogy nem lesz újra munkahelyünk, vagy nem meg lesz oldva a gyerekeink oktatása, de egy mosoly, egy jó szó olyan sokat számít napról napra – kanyarról, kanyarra 😉

Tovább a talpmasszázshoz

Örülj annak, hogy csodásak a falevelek, hogy süt a nap, hogy esik az eső, hogy szeretni jó, hogy jó összebújni egy filmet megnézni, hogy jó kimozdulni kocogni. Örüljünk, hogy finom és illatos egy jó meleg tea. Lépegessünk a harmatos fűben mezítláb, mert az olyan bizsergető érzés! Légy hálás, hogy van mit enni, és egészséges vagy!